Búcs-út 1.0

Vizsga, prezentálás, tanulás, értetlenül magam elé meredve próbálni feldolgozni azt a tényt, hogy megint hazamegyek, tanulás, vacsora és pakolás.

Zoli kuzinnal azt beszéltük az előző hétvégén, hogy a következő – azaz a mostani – hét hihetetlenül lassan fog eltelni, hiszen kedden vizsgázunk, szerdán prezentálás, utána pedig tanulhatunk az otthoni vizsgákra – mert igen, megyünk Budapestre vizsgázni a következő héten. Ezzel szemben már vasárnap van, és 4 óra múlva indul a buszunk hazafelé.

Kedden megírtam a második Anthropology Applied to Psychology kurzus második vizsgáját, amin 28 pontot értem el a 30 pontból – olyan témák szerepeltek, mint a Cognitive Accuracy, Body studies, Religion és a többi. Volt egy-pár olyan rész, amely teljesen kiborított – mint például a Neurotechnology –, de az eredményem végül szinte tökéletes lett, aminek nagyon örültem. A tanárt nagyon kedveltem, nagyon rendes fazon volt, és egy képet is készítettünk vele:

Szerdán következett az Evolutionary Psychology prezentáció, amivel rendesen meggyűlt a bajom: az én témám az Aggression and Warfare volt – ezzel nem is volt probléma, hiszen én választottam -, még az alapkönyvvel sem, amiből a bevezetést kellett csinálni, viszont a cikkel, amit be kellett mutatni pluszba, sajnos nehézkesen boldogultam. Ez látszódott is, a tanár meg is jegyezte ezt, hogy a produkcióm második fele nem sikerült igazán jól. Ezek után felszabadultabb voltam, mert mehettem a többiekkel a folyópartra kávézni, mehettem a kollégiumba tanulni az otthoni vizsgákra.

Péntek este az Evolutionary Psychology tanár meginvitált minket saját lakásába egy intercultural vacsorára. Már korábbi írásaimba is megjegyeztem, hogy ez a tanár hihetetlenül jó fej, egy jó tanár, fantasztikus sztorijai vannak – veszett majom, sziget visszafoglalás -, és a pénztárcája is rendesen tele van: gyönyörű lakása van hatalmas területen, amely tartalmaz egy nádfedeles kuckót is. Mindenki fantasztikus ételeket hozott, a hangulat is remek volt. Azonban nem volt nagy erezd el a hajam, mivel várt ránk a tanulás másnap.

Én már vasárnap is van. 18:45-kor indul a busz, reggel 6-ra érkezik meg Budapestre, kedden és szerdán délelőtt pedig 1-1 vizsga fog rám várni. Amikor valamelyikünk – Zolin kuzin vagy én – megemlíti, hogy hazamegyünk, akkor általában egymás szavába vágunk, hogy „nenenenenene”, hiszen nagyon érdekes lesz számunkra minden.